...bazaltra hullott. Mégis szárba szökkent csöndben. Ősi csöndben, mit úgy őriz a Balaton, mint monostort százados falak. Sír királyi vért, lélek a táj mediterrán igézetét. ...és újra és újra kezdeni! Feledve vihart: oszmánt és tatárt. Kőre kő. Évre év és ima és fohász, és Tihany neve felragyog, mint kettős tornya közt hajnali sugár!

Hevér Zoltán, A Tihany című vers költője kitűnően megragadta azt, amit egy távolról érkezett utazó lát, hall, érez, és tapint Tihanyban járva. Amit versében felidéz a költő, az a "Tihany élmény".  E vers adta jelen cikkünk kiinduló pontját, amiben Tihany szellemével fogunk foglalkozni, de előtte lássuk csak mi is az a "hely szelleme"?

A jól ismert látkép a tihanyi Belső-tó felől

A hely szelleme alapvetően a „genius loci” magyar megfelelője. A genius loci eredete egészen a római korig vezethető vissza. A genius a latin gens szó módosított alakja, ami lényegében nemzetet, vagy nemzetséget, igeként pedig nemzeni jelentésben értelmezhető. Ez az eredeti tartalom már a római korban módosult, s ekkor már inkább a család urának szellemét, erejét, testesítette meg. A római polgárok a saját geniusukra, a rabszolgák pedig uruk geniuszára esküdtek fel. Tehát maga a szentség egyes személyek szelleméhez kötődött. Ezt kitűnően példázza a trójai mondakör hősének, Aeneasnak atyjának sírjánál elhangzott szavai: „Üdvözlégy, szentséges atyám, legyetek üdvözölve ismét felkeresett hamvak, atyám szelleme, római árnyak!”.

De a géniusz a Római Birodalmon kívül is jelen volt a legtöbb természetes vallású népnél. Ezeknél a törzseknél a nappal és éjszaka körforgásban az idő szakralitása jelent meg, míg ezzel egy időben a tér is szent és kvázi elátkozott helyekre lett felosztva. A szent terek között mikro szinten megemlíthetjük a házat, s legfőképpen annak tiszta szobáját, de ide tartozhatnak például a források, majd későbbi korokban a kápolnák és az út menti keresztek is; míg mezo szinten a temetők, templomok váltak a szentség helyeivé. A démonizált helyeket pedig az üres házak, sűrű erdők, barlangok valamint a falvak határa reprezentálták, ez utóbbi a túlvilág kapujának metaforájává is vált. A római kor bukása után a genius loci ezen jelentése vált dominánssá, hosszú évszázadokra.

Az ősi szakrális terek, Kálvária-domb egy falu határában

A mai modern bölcsészeti megközelítésekben a hely szellemén, egy adott helyből áradó szellemiség, hangulatot értik, amely össze nem téveszthető más helyek szellemével. Ez esetben elég arra gondolnunk, hogy mit sugároz felénk, milyen gondolatot ébreszt bennünk, vagy milyen érzelmeket vált ki bennünk egy mediterrán, vagy egy skandináv város említése. Az írók legtöbbje is ezeket az első benyomásokat, érzéseket, gondolatokat vetik papírra, ha egy adott városról írnak. Természetesen ezek a benyomások koronként változhatnak, vagy tartalmuk kiegészülhet más elemekkel. Ennél fogva Dickens vagy Connan Doyle művekben leírt, gyárkémények füstjétől szmogos, és fekete, lovas szekerek hangjától zajos London is a múlté, s csak könyvekből ismerjük. Úgy ahogy a ’70-es évekbeli New Yorkot ábrázoló képeknek sem hisszük el, hogy egykor a város sorsa valóban a szerencsétlenül járt Detroitéval volt rokon, s a gazdasági válságot, a munkanélküliséget és kilátástalanságot idézték fel az emberben.  

Számos tudományág mellett akadnak építészek is, akik a hely szellemével foglalkoztak. A mai városépítészet feladata, mint tudjuk már nem csak a tér módosítása, hanem a harmónia megteremtése, a helyi szellem megerősítése. A megvalósult projekteknek illeszkedniük kell a városi szövetbe, annak karakteréhez, s annak helyi szelleméhez. Mivel az építészeti beruházások többsége vizuálisan is láthatóvá válik, az a fontos, hogy ezek a vizuális elemek ne törjék meg az évszázadok során kialakult helyi szellem egységét, legfeljebb apró módosítások történjenek rajta. Ergo az építészek a hely szellemére igen nagy hatást tudnak gyakorolni a megfelelő eszközökkel, melyek gyakran támogató, de néha romboló jellegűek is lehetnek.

A levendulák csak fokozzák a mediterrán hangulatot (forrás)

De mi a helyzet Tihannyal? A Tihanyt évente felkereső turisták tízezreinek pozitív élményt garantál a település, de mitől olyan különleges Tihany? Természetesen azért, mert minden érzékünkre hat a hely szelleme. Turistánk megcsodálhatja a majd ezer éves Tihanyi Bencés Apátság égbetörő falait, tornyait. Hallhatja, a balatoni hullámok gyengéd morajlását, a szél búgását. Érezheti a nap melegét, miközben körül lengi a kellemes mediterrán éghajlat. Megtapinthatja sétálás közben az évszázados köveket, falakat s felidézheti régmúlt korok ködbe tűnő emlékét. Majd végül az apátságba betérve, személyes kapcsolatba kerülhet az istenséggel (legyen az bármelyik, vagy legyünk ateisták, mégis érezhetünk valamit e szent helyen).

Tihany különlegességét tovább fokozza az ekhó, amely számos magyar költőt megihletett, ugyan ki ne ismerné Csokonai Vitéz Mihály A tihanyi echóhoz című versét, vagy ki ne hallotta volna Garay János A tihanyi visszhangját, amit a kecskeköröm árusok akkoriban kívülről fújtak? Vagy a gőgös, de gyönyörű királyleány legendájáról, akit a hullámok királya oldott fel némasága alól, de kevélységében egyetlen kérővel sem állt szóba, még a hullámkirály fiával sem, aki belehalt bánatába. Erre a felbőszült  hullámkirály örökre sziklába zárta a királylányt, kinek aranyszőrű kecskenyája odaveszett, s azok körmét azóta is a partra sodorják a balatoni hullámok.

A gőgös királylány

A legendáktól kicsit eltávolodva, térjünk vissza  tényekhez. Tihanyban építtette fel temetkezési helyét és a félsziget első kolostorát I. András, kinek nyughelyének azóta is az apátság őrzi. A kolostor alapítására 1055-ben került sor, amelyet egy latin nyelvű okiratban rögzítettek. Érdekes módon épp a Tihanyi apátság alapítólevelében maradt fenn legkorábbi nyelvemlékünk, a latin szavak tengerében. A feljegyzett magyar szavak és mondatrészek legismertebbike így szól: "Fehérvárra menő hadiútra", de azt hiszem a magyarórákon az eredeti szövegrészt is jól belénk verték, s remélem itt már mindenki magában szavalja, hogy "feheruuaru rea meneh hodu utu rea". E, a magyar kultúra felbecsülhetetlen értékű okiratának eredeti példánya ma a Pannonhalmi Főapátságban tekinthető meg, de a Tihanyi apátságban, és számos más helyen másolata is létezik.

A félsziget történelmi emlékei közül meg kell említeni a török kori várat, amelyet a török soha be nem vett, épp úgy mint Szigliget várát. Ezt az őshonos lakosság találékonyságának köszönhettük, ugyanis a Balatont felduzzasztották, s a magyar tenger vízszintje annyira megemelkedett, hogy a mi Tihanyunk egycsapásra szigetté vált. Nagy valószínűséggel a ma 12,5 méter mélyként számon tartott, a Tihanyi-kút névvel illetett balatoni mélypont akkoriban jó három méterrel mélyebb lehetett.

A tihanyi gejziritek (forrás)

A félsziget gazdag természeti értékekben is. A félsziget története szorosan összekapcsolódik a vulkanizmussal, talán meglepően hangzik, de a Tihanyi-félsziget geológiailag időskálán nem is olyan rég még aktív volt. Ennek köszönhetjük a félsziget számos csodáját, például az egykori bazaltvulkán kürtőiben kialakult Belső- és Külső-tavakat, a gejziriteket, és más felszíni formákat. A félsziget földtani hátteréről bővebben egy korábbi cikkünkben írtunk, melyet ezen a linken érhetnek el. E természeti kincseket három, beszédes elnevezésű túraútvonalon tudják felfedezni a kirándulók, melyek a Visszhang körút, a Legenda körút és a Levendula körút nevet viselik.

A Tihanyi-félszigetet nyáron kellemes mediterrán éghajlat uralja, mondják sokan, s ott járva el is fogadjuk ezt a megállapítást, hisz valóban különbözik a klímája az országban megszokottétól. Ellenben a félsziget éghajlata mégsem nevezhető mediterrának, viszont azt már bátran kijelenthetjük, hogy itt mediterrán jellegű(!). Tehát nem mediterrán, csak mediterrán jellegű. Egyébként a mediterrán klímaérzetet fokozza a félsziget flórájának és faunájának különlegessége. A levendulások és a mediterrán vidékekről jól ismert kabóca tényleg egy másik tájba varázsol el minket. 

A magyar Provence (forrás)

Tihany esetében a hely szelleme számos forrásból táplálkozik. Egy ilyen parányi földrajzi helyen a természet, a történelem és az ember kölcsönhatásából olyan erős helyi szellem alakult ki, amely átitatja az egész félszigetet, körüllengi a Balatont, s magyarságunk egyik jelképe is, ahol külföldi barátainkat büszkén vezetjük körbe. Alig ezren lakják, mégis mindenki úgy gondolja, hogy igen, egy kicsit Tihany az enyém is. forrás:Pangea